Az ajándékozás szokásával először a természeti népeknél találkozhatunk. Egy-egy törzsben fontos összetartó tényező volt a vadászzsákmány egyenlő elosztása. A törzs tagjai nem rátermettségük és vadászszerencséjük szerint részesednek a zsákmányból, a leölt állatokból mindenki egyenlő adagot kap, csak a kisebb vadakat és a gyűjtögetett bogyókat, gyümölcsöket osztják szét a családon belül.

Egyes törzseknél konkrét ajándékozási rituálékoat is találhatunk. Ezekből mutatnék most be hármat:

A Pápua Új-Guinea mellett fekvő Trobriand-szigetek törzseinek komplex ajándékozási rendszere a kulagyűrű, amelyet Bronislaw Malinowski lengyel antropológus írt le először az 1920-as években. A törzsfőnökök értékes tárgyakat, ékszereket ajándékoznak egymásnak, a tárgyakat a megajándékozott pedig csakhamar továbbajándékozza. Mind ajándékozónak, mind megajándékozottnak lenni hatalmas megtiszteltetés, az illető tekintélye sokat nő ezáltal a közösségben. Az ajándékozási ceremóniákon elmondják az ajándékok történetét, felidézve korábbi birtokosait, a tárgy értéke annál nagyobb, minél hosszabb a hozzá kapcsolódó történet. Az ajándékok évtizedek muúltával érnek körbe a szigeteken, visszajutva egy korábbi birtokoshoz. A továbbajándékozás gyakorlata a hiedelmek által is biztosított: a törzsfők úgy hiszik, hogy aki túlzottan hosszú ideig megtartja a tárgyat, azt balszerencse éri.

A Trobriand-szigeteken a kulagyűrű mellett egy másik ajándékozási rítus is kialakult. A szigetek lakói számára a jamgyökér az egyik legfontosabb táplálékforrás. A termés betakarítása után a földművesek kupacokba halmozzák az általuk termelt jamgyökeret a házuk előtt. A falu elöljárói ezután végigjárják a portákat, és elbírálják a termés minőségét. A termelőket megdicsérik ismerőseik előtt, így társadalmi presztízsük emelkedik. A jamgyökérből pénzben mérhető bevétele egyik termelőnek sem származik, hiszen az elbírálást követően a milamala ünnepségsorozaton rituálisan elajándékozzák a teljes termést. Az elajándékozott termés mennyiségével bizonyítja a termelő saját földművesi kvalitásait, nagy megbecsülést szerezve ezzel a közösségben. Ehhez a szokáshoz kapcsolódott a gyarmati időkben a krikett. A falvak lakói csak akkor hívják ki a szomszéd falut egy krikettmeccsre, ha gazdag volt a jamgyökértermés.

A világon sok kultúrában kialakultak hasonló, az egyének vagy a törzsek gazdagságát, nagyvonalúságát kifejező ajándékozási népszokások. Az észak-amerikai kwakiutl indiánok körében elterjedt a potlach lakoma hagyománya. A törzsek rendszeresen lakomára hívják a környékbeli törzsek tagjait. Az ünnepség megrendezése rendkívül költséges, a legjobb minőségű ételeket tálalják fel, sőt, értékes tárgyakat pusztítanak el látszólag értelmetlenül. Eközben a vendégeket finoman bosszantják, sajnálkoznak amiatt, hogy ők szegények és biztosan nem engedhetnének meg maguknak ilyen fényűzést. A vendégek a következő alkalommal igyekeznek túltenni vendéglátóikon, és még gazdagabb ünnepséget rendezni. A költségek gyakran igen megterhelők a közösség számára, csak azok a törzsek engedhetik meg maguknak, amelyek valóban tehetősek, így e ceremónia megbízható jelzése a jólétnek.